Történelmi visszatekintés A honfoglalást követően a középkortól a mai Gyenesdiás területén három település létezett. Legkorábbi említésű Falud, amely a 11. századtól lakott hely volt. Templomát 1333-ban említik először, de a 16. századi török dúlást követően elpusztult. Diást 1341-ben a Lőrinte-család birtokaként említik, majd a 18. század végétől a Festetics család birtoka lett. Gyenest mint Falud szőlőhegyét említik 1696-ból. Diás birtokosai, a Hertelendiek 1551-ben a zalavári konvent előtt a Diás nevű pusztán álló nemesi kúriát és a Kútfő vizén álló egykerekű malom felét elzálogosították a szomszédos Faludon is birtokos Gersei Pethő Antalnak. A 16. század folyamán valószínűleg nemesi tulajdonná alakult át Diás (Diós) jobbágyfaluja. Falud szőlőhegyét a 17. század végétől kezdték Gyenesnek nevezni.
Falud pusztulását követően a Gyenes név valószínűleg a Dénes vagy Dienes névből származhatott és feltehetőleg a Vas megyei Dienesfalvi Dienes család nevéből eredhetett. Talán ekkor juthatott a Dienesfalvi család valamelyik itteni birtok tulajdonába, amiből később a helynév kialakulhatott a 17. század elején. A szomszédos Diás a 17. századi török időkben nem pusztult el, ennek tanúi a működő diási vízimalom és a már felépült Darnay-féle boronapince /1644/.
A 17. század végén keletkezett birtokösszeírási okmányokban említés történt három malomról: a Dobogói, Diási és az ún. „Pethő alsó malomról”.

A kevésbé ismert Pethő alsó malom a Gyöngyöspatak, illetve a Héviziberek lefolyását biztosító csatorna mellett állt Keszthely és Fenék határában.1650-ben Gersei Pethő László elcserélt egy rétet Szabó Gergellyel Diáson. A rétről csak annyit mondtak, hogy kelet felől az országút határolta, nyugatról egy kis halastó, melynek vize a Pethők diási malmát hajtotta.
Szentgyörgyvölgyi Bakács Sándor 1677-ben a Keszthely határában lévő malombeli részét és Faludon lakó Víz Tamás nevű jobbágyát zálogba adta Ákosházi Sárkány Jánosnak, Batthyány Ádámnak és feleségének 280 rénes (rajnai) forintért.

A diási malomról egy későbbi híradás 1678. évi összeírásban: a „Diási Malmot Vadkerttel együtt” 75 forint értékkel vették fel. Jóllehet ez a malom elég távol – 5 km-re esett – a várostól, Diást Keszthely tartozékának tekintették az akkori földesurak. A töröktől nehezen megközelíthető hely volt, főleg szőlőket teleptettek itt. A keszthelyi hegység dolomittömbjének déli lábainál számos forrás fakad. Az egyik legbővebben vizet adó forrást ma Szent János-forrás néven ismerjük. Ennek a Balaton közelében levő forrásnak a lefolyása mellett állott a „Diási Malom”.
A Pethő László jószágairól szóló 1678. évi összeírás is megemlékezik erről a malomról: „…a keszthelyi határban Diáson egy Puszta Malom hely vagyon forrásos halas Tójával együtt.” A Szent János-forrás vizét kétszeresen hasznosították a keszthelyi földesurak. A forrás vizét elvezető csermely medrét kiszélesítették, így a víz nem folyt el kihasználatlanul, hanem tóvá duzzadt. Ezt halastónak használták fel. Mivel ez a tó a forrásból állandóan kapott friss vízpótlást, a felesleges vizet elvezették. A malom jóval alacsonyabb helyen épült a lefolyás mellett, alulcsapó volt: a malomárok vizének állandóan volt elég ereje a kerék meghajtásához.

Valamikor a János-forrás és a környezetében fakadó, un. Fűz-kúti források vize hajtotta az alatta lévő, 1700-as évek végétől már Talabér-féle vízimalom nagyméretű malomkerekét.
A Talabér család fiatal poétája, ifj. Talabér János 1825-ben Diáson (Gyenesdiás) született. Apja, id. Talabér János Diás hegységben az egykori vízimalom tulajdonosaként volt főmolnár. E szép helyet, a vele tőszomszédos Balatont és édesanyja emlékét, később kedves költeményeivel örökítette meg a papköltő.

Festetics Kristóf 1745-ben kezdte el a keszthelyi kastély építését, 1763. április 14-én szerezte meg Egregyet és a diási puszta felét az ott lévő malommal együtt özvegy Majláth Józsefnétól 8000 forintért.
1868-ban Bujtor István jómódú gazda tulajdona volt már a vízimalom. Gondosan őrizte a forráskifolyónál a Nepomuki Szent Jánosról elnevezett kőből faragott keresztet. „A diási Szent János forráskút kitűnő vizét az odavaló nép nagyon kedveli, és azt a messzebb fekvő házakhoz is elhordják. Nyáron a fürdővendégek is nagy előszeretettel keresik fel gyógyhatásúnak mondott vizét, melyet a Balatoni Szövetség még a háború előtt gondozásba vett és így a kedves Gyenesdiás egyik
megbecsülésre méltó nevezetességévé avatott.” – írta Dornyai Béla a forrásról az 1920-as évek végén.

A két világháború között malomtulajdonos volt Kis János és Osvald János. 1961. március 16-án, az első falunapon Hernád Tibor az általa helyben gyűjtött gyenesdiási néprajzi anyagokat- főleg szőlőművelő, borászati, fafaragó mestermunkákat- valamint az
iskolatörténeti iratokat bemutató kiállítást itt nyitotta meg. Vajkai Aurél, a Veszprémi Múzeum tudományos osztályvezetője javasolta, hogy a régi malomban kiállított néprajzi és kultúrtörténeti tárgyakat a régi pásztorházból kialakítandó falumúzeumban helyezzék el, a malomból pedig malommúzeumot létesítsenek.

A rendszerváltáskor a malomépület – mint lakás – magántulajdon lett, 2014-től ismét önkormányzati tulajdonba került. Köszönhető mindez Nagy Erzsébetnek, Nagy Ilona Zsuzsának és Nagy Péternek, akik ajándékozás útján az ingatlant az önkormányzatnak ajándékozták. Az önkormányzat több funkciót is szánt az épületnek, mint alkotóház, turistaház, de ezek nem valósultak meg. Több komplex (MTÜ, Leader, TOP, EFOP) pályázat révén azonban 2019-től egy vízelvezetéssel, környezetrendezéssel és kiállítóhelyek építésével összefüggő projekt került kidolgozásra. A jelen munkálatokat köszönhetjük: Kláminger Imre fővállalkozónak - a ház teljes felújítását
és a belső építészet szakmai irányítását, Barabás István kertészeti és külső építészeti kivitelezőnek, valamint Balázs György malomtervező és Tamás Péter malomépítő mesternek.

2021-re az egykori Talabér-Bujtor-Osvald - féle vízimalom teljes mértékben megújult, környezete megszépült, az épületben pedig Pékmúzeum, Festetics Fűszerkert és Herbárium került kialakításra. 

Megközelíthetőség:
Kerékpárral a Diási Vasútállomás és Vonyarcvashegy település határa között a Balatoni Bingakörútról felkanyarodva.
Autóval: a 71-es főútról lekanyarodva
Cím: Gyenesdiás, Malom u. 7.
GPS: 46.765499, 17.299972

Programok:
Aktuális programok, információk a Diási Vízimalom- Pékmúzeum és Herbárium Facebook oldalán

A Festetics Fűszerkert és Herbárium Gyógynövény-teázóval, workshopokkal, előadásokkal várja a vendégeket gyönyörű környezetben!
Programkínálatukban lesznek állandó szakmai programok és különleges gyógynövényes előadások, de ha egy kellemes séta keretében keresi fel valaki a Herbáriumot, egy frissítő gyógynövénytea vagy éppen saját készítésű házi szörpjük biztosan jól fog esni.

 

 

Magyarfaluprogram Logo