Gyenesdiás Nagyközségért kitüntető cím birtokosa

Vonyarcvashegyen született, 1941. május 20-án.. Egész életútját befolyásolta az a szomorú körülmény, hogy édesapját nem ismerhette, mert az 1943-as doni áttörésnél harcban eltűnt. Mint a család legkisebb gyermeke nehéz és szorgalmas gyermekéveket tudhatott magáénak. Egész életében mindössze három munkahelye volt: a DÉDÁSZ, a Vonyarcvashegyi Szakcsoport, valamint a vonyarcvashegyi MÁV Üdülő. Bálintot a munkatársak szerették és tisztelték, következetességéért, szorgalmáért, tiszta gondolkodásáért.

1965-ben kötött házasságot a gyenesdiási születésű Gombkötő Erzsébettel. Házasságukból Attila (1966), Edit (1970) és Árpád (1973) gyermekei születtek. Véglegesen a család 1973-ban költözött be a Gombkötő telken épült családi házba, a Faludi utcába. Bujtor Bálintot mindig érdekelte a köz, a közösség problémája, a szűkebb és tágabb környezet élete. Már az 1980-as években tanácstaggá választották, majd még a régi tanácsrendszerben 1987. évtől a Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja lett, olyan időszakban, amikor már bizonyos politikai szerepekre kötelező volt a kettős jelölés. Bálint már ebben az időszakban céltudatosan kiállt a gyenesdiási részérdekek képviseletéért, és számos olyan ismeretnek jutott birtokába, melyet az önkormányzati rendszer felállítása után kamatoztatni tudott. Az első szabad és demokratikus választásokat követően, az 1990. szeptember 30-án megalakuló képviselő-testületnek korelnöke volt. Mindez azt jelentette, hogy 1990-1994-1998-2002-ben ő vezette az alakuló üléseket, és a megválasztott polgármester az Ő kezébe tette le az esküt. Bálint több ízben is volt a pénzügyi bizottság elnöke, és a bizottsági munkában radikálisan fellépett a pénzek elköltésének nyomon követhetőségéért, az esetleges pazarlások kiiktatásááért, de rendkívül érzékenyen követte a szociális kiadások meghatározását és elköltését is. Kiállt minden jogos egyéni érdek mellett úgy is, hogy nem engedte a feltett kérdésekre adott válaszokat feledésbe merülni. A képviselő-testületben kifejtett munkája során mindig visszatért régi kényes kérdések rendezéséhez, így – mintegy – beszámoltatva a hivatalt a testület előtt. Jellemző volt még képviselői munkájára az is, hogy Ő volt a legkevésbé megfáradó képviselő, aki a késő éjszakába nyúló testületi ülések legvégén is kérdések és interpellációk sokaságát intézte a polgármesterhez és a hivatalhoz, mert a legapróbb ügyekből is lelkiismereti kérdést csinált magának.

Igen vallásos, elhivatott ember volt és nagy felelősséggel vigyázta intézményeink életét, mindennapjait Betegségéből való ideiglenes felépülése kapcsán felállíttatta 2007. szeptember 19-én azt a hálaadó fakeresztet, mely emlékét őrzi a Faludi emlékoszlop mellett. A Szent Erzsébet tiszteletére emelt fakereszt legyen minden keresztény, hívő ember számára ezután vigasz, méltó települési emlékhely.