Élete
Szülei Jánossy István és Hugyecz Jolán voltak. A Fasori Gimnáziumban tanult. 1937-ben kitüntetéssel érettségizett, majd beiratkozott a pécsi székhelyű Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus teológiai karára, egy félév múlva pedig a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem görög–latin–pszichológia szakára. Az egyetem elvégzését követően 1942-től folytatta evangélikus teológiai tanulmányait, majd 1944-ben – tudományegyetemi vizsgáinak beszámítását követően – eredményes zárószigorlatot tett és teológiai diplomát szerzett.

1944. június 13-án Budapesten avatták lelkésszé Dr. Raffay Sándor püspök, Kemény Lajos és Wolf (utóbb Ordass) Lajos esperesek szolgálatával. A lelkészavatásra Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben – Dr. Raffai Sándor püspök betegsége miatt – a Bányai Evangélikus Egyházkerület Esterházy (jelenleg Puskin) utcai székházában került sor. Segédlelkészi működését a Deák téri evangélikus egyházközségben az angyalföldi lelkészi körzetben kezdte meg. Magyarország 1944. évi német megszállása idején Rimár Jenő angyalföldi parókus lelkésszel együtt szerepet vállalt az üldözöttek megmentésében. Akkori tevékenységükről a HÍD Evangélikus Missziói Magazinban „Egész héten folytak a keresztelések”,[1] valamint a Lelkipásztor folyóiratban a „Jézus az utolsó szalmaszál” című írások szólnak.

1945-től a Fasori Evangélikus Gimnáziumban folytatta tevékenységét, ahol latin és görög nyelvet tanított. Első kötete 1948-ban jelent meg. Az egyházi iskolák államosítását követően 1948 és 1953 között általános iskolai tanár volt, közben elvégezte az orosznyelv-tanári tanfolyamot, és több más tantárgy mellett orosz nyelvet is tanított. A Diakónia majd a Credo evangélikus folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt. 1954-ben tanári munkáját befejezte és a szabadfoglalkozású írói, műfordítói pályát választotta.

Az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó tevékenysége a Kabdebó Lóránt irodalomtörténésszel folytatott beszélgetései alapján rekonstruálható. Kivételes személyes bátorságra vall, hogy a forradalom előtt kiadásra összeállított és 1958-ban megjelent „Rákóczi ifjúsága” versfüzérébe utóbb, a lektor figyelmét kijátszva két – a forradalmi ifjúságra és Nagy Imre szerepvállalására vonatkozó – verset helyezett el. Az eseményeket az „Emlékünk századokig szívükbe vésve vezérli őket új csodatevésre”[2] című írás foglalja össze.

2006. augusztus 19-én Gyenesdiáson halt meg, hamvai 2021-ig gyenesdiási házának falában kerültek elhelyezésre.

Életútjának emlékezete
Kabdebó Lóránt irodalomtörténész a Jánosy Istvánnal folytatott életútbeszélgetéseket a szombathelyi Életünk Kiadó gondozásában 1995-ben kiadott monográfiájában jelentette meg.[3] Az életpályát a költő születésének 100. évfordulójához kapcsolódóan Zsugyel János ismertette a Lelkipásztor folyóiratban[4] foglalta össze.

Halálának 15. évfordulójára Gyenesdiás díszsírhelyet adományozott részére a település temetőjében, urnáját felesége hamvaival együtt ide helyezték át. Az ez alkalommal tartott rendezvényen a Magyar Írószövetség nevében Baán Tibor költő beszéde, valamint a távollévő Ferencz Győző irodalomtörténész, költő megemlékezése hangzott el. Az eseményről az Evangélikus Élet magazin tudósított.[5]

A Magyarországi Evangélikus Egyház székházának Esterházy Péter és Gitta Könyvtárában 2022. április 20-án emlékestet rendeztek, melynek keretében Fabiny Tamás püspök ismertette Jánosy István egyházi kötődését, valamint Ferencz Győző irodalomtörténész méltatta a költő életművét.

Művei
Prometheus (vers, 1948)
Rákóczi ifjúsága (vers, 1958)
Az örök béke álmai (vers, 1960)
Kukoricaistennő (vers, 1970)
A kővendég (vers, 1977)
Az álmok kútja végtelen (vers, 1980)
Útjelző fények (vers, 1983)
A nagy kaszás (vers, 1985)
Élmények és emlékezések (tanulmányok, 1987)
Távolodó arcok (próza, 1990)
Helyben járó Odüsszeusz (vers, 1993)
Arcok, lelkek, álmok, versek (tanulmányok, 1993)
Hallottad a szót? (tanulmányok, 1998)
Az elsüllyedt katedrális (vers, 1999)
Passiótragédia (dráma, 2001)
Összegyűjtött versek; Kortárs, Bp., 2004

Műfordításai
Szophoklész: Philoktétész (1950)
Martin Andersen Nexø: Szürke fény (1956)
Aiszkhülosz: Három dráma (Oltalomkeresők. Perzsák. Heten Théba ellen) (1956)
Lukianosz: Istenek. Halottak. Hetérák (1958)
Lukianosz: Ikaromenipposz avagy Az űrhajós (1960)
Széphajú Khariszok tánca, ógörög kardal-költészet (1960) – (Kálnoky Lászlóval)
John Lyly: Campaspe (1961)
Gottfried Keller: Zöld Henrik I–II. (1963)
Euripidész: Az őrjöngő Héraklész (1964)
Mahábhárata, Rámájana (részletek 1964)
Platón: Az állam, részletek (1968)
John Milton: Elveszett Paradicsom (1969)
A valóságos Oroszlán (Versfordítások XX. századi költőktől) (1971)
Bosszú és emberség (drámafordítások, 1975)
Rámájana (1978)
John Berryman: Henry sorsa (1988)
Platón: Állam (1968, 1989)

Díjai, elismerései
Munka Érdemrend ezüst fokozata (1979)
József Attila-díj (1973)
Déry Tibor-díj (1986)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
Pro Literatura díj (1995)
a Soros-alapítvány alkotói díja (1999)
Károli Gáspár-díj (1999)
Arany János-díj (2001)

Jegyzetek
"HÍD Evangélikus Missziói Magazin 2021/2" (PDF). Hozzáférés: 2023. február 23.
"Jánosy István 1956-as tevékenységének emlékei". 2023. február 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. február 23.
Kabdebó Lóránt: Jánosy István (Életünk könyvek).
"Lelkipásztor Evangélikus teológiai szakfolyóirat 2021/7. szám" (PDF). 2023. február 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2023. február 23.
"Síremlék az időt határtalanná tágító költőnek. Evangélikus Élet, 86. évfolyam : 35-36. szám 41. old".
"A Magyarországi Evangélikus Egyház honlapja". Hozzáférés: 2022. április 30.

Források
Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
További információk
Kortárs magyar írók
A magyar irodalom története
Ágh István: Ember és polgár. (Digitális Irodalmi Akadémia)
Centenáriumi megemlékezés (evangelikus.hu) Archiválva 2019. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
Elhunyt Jánosy István (inforadio.hu) Archiválva 2016. augusztus 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
Elhunyt Jánosy István (litera.hu)
Ferencz Győző nekrológja (Holmi)
Jánosy István a PORT.hu-n (magyarul)
Kabdebó Lóránt: Jánosy István; Életünk Szerkesztősége–Magyar Írószövetség Nyugat-magyarországi Csoportja, Szombathely, 1995 (Életünk könyvek)
Kabdebó Lóránt és Erős Kinga beszélgetése Jánosy Istvánról (Ars Sacra fesztivál) Archiválva 2019. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
Zsugyel János: Az elbocsátott vad Archiválva 2020. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (Miskolci Keresztény Szemle – 59. szám – 2019/3., 11–12. o.))
Zsugyel János: "Jézus az utolsó szalmaszál": Jánosy István angyalföldi segédlelkészi szolgálata az 1944. évi német megszállás alatt, Lelkipásztor. Evangélikus teológiai szakfolyóirat, 2021/3, 98–100. o.
Zsugyel János: Jánosy István küzdelmes élete és alkotásai, Lelkipásztor – Evangélikus teológiai szakfolyóirat, 2021/7, 258–261. o.
Zsugyel János: Síremlék az időt határtalanná tágító költőnek. Evangélikus Élet, 86. évfolyam : 35–36. szám 41. o.
Jánosy István köszöntése. Születésének 85. évfordulójára; magánkiadás, Bp., 2004.
Lombos Antal: Jánosy István és India, Kalligram, 2022. május, 92–94. o.